Ebben a lenyűgöző darabban a művész a hajnal nyugodt szépségét örökíti meg, ahol az ég vászon, amely lángol a reggeli finom pírjával. A rózsaszín és narancs árnyalatok keverednek a halványkék alkonyatban, hangsúlyozva a jelenet csöndjét. A lágy fény táncol a gabonásszekrényeken, kiemelve a textúrájukat, és harmónikus kölcsönhatást létrehozva az elemek között. Majdnem érezni lehet a hűvös szellőt, és hallani a föld távoli zizegését ahogy a hajnal kibontakozik. A kompozició egyszerű, de erőteljes; a szalmabálák háromszög alakú formái olyanok, mint a némák, akiket egy élénk háttér alkot. A fény és szín mestersége meghívja Önt, hogy elidőzzön; hogy az idő egy pillanatra megállt volna.

A Monet jellegzetes stílusára helyezett hangsúly, a festés szinte fáradság nélkül történik, a jelenetnek egy spontaneitást kölcsönöz. Minden egyes csapás szándékos, de szabad, megtestesítve az impresszionizmus célját, hogy megragadjon egy múló pillanatot. A művész palettája álomszerű légkört idéz elő, emlékeztetve a nap első óráira, amikor a világ a finom árnyalatokban ébred fel. A 19. század kontextusában ez a munka sokat beszél a természet és a vidéki élet változó felfogásairól, felhívja a figyelmet arra a szépségre, ami a mértékletességben rejlik. A festmény személyes elmélyedésre invitál, érzelmeket ébreszt, amelyek kapcsolódnak a nosztalgiához és a környezetünk szépségéhez, rögzíti az élet egy pillanatát, amely múló, mégis örökké fontos.