A jelenet kibontakozik előttünk, a vidéki élet gyengéd panorámája; egy fehér ló békésen legel egy napsütötte réten. A művész egy csendes délután esszenciáját ragadja meg, a fény táncol a zöld füvön és a távoli dombokon. Az ecsetvonások, láthatóak, de kevertet, a levegősség és a mozgás érzetét keltik, mintha maga a szellő susogva suhanna a fák között. A művész aláírása és az évszám finoman a bal alsó sarokban kap helyet, a megörökített pillanat csendes tanúbizonyságaként. A kompozíció kiegyensúlyozott, a ló lehorgonyozza az előteret, az épületek a háttérben helyezkednek el, a szemet az idilli tájon át egy utazásra invitálva.