Ez a nyugodt fametszet egy békés tengerparti tájat örökít meg, ahol apró szigetek szóródnak szét a nyugodt tengerfelszínen egy hatalmas, fodros felhőkkel tarkított ég alatt. A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott három fő szigetcsoporttal: egy fás domb a bal előtérben egy kis torii kapuval, középen lágy fényben úszó szigetek, valamint távoli szigetek a horizonton. A kis fa csónakban ülő két alak narratív fókuszt és emberi méretérzetet ad a természet nagyszerűsége mellett.

A gazdag, de visszafogott színpaletta álomszerű pasztellszíneket használ – finom kékeket, rózsaszíneket és zöldeket –, melyek békés alkonyati vagy hajnalpír atmoszférát idéznek. A víz szinte tökéletesen tükrözi az eget és a felhőket, mélységet és nyugalmat adva a képnek. Ez a nyomat a shin-hanga mozgalom kiváló példája, mely a hagyományos ukiyo-e technikákat ötvözi a modern tervezési érzékkel és fényeffektusokkal. A precíz kézművesség arra hívja a nézőt, hogy merüljön el a csendes szépség és elmélkedő hangulat ezen 20. század eleji japán tengerparti tájképében.