Abraham Pether

Abraham Pether (1752–1812) sokoldalú angol művész volt, akit elsősorban hangulatos tájképeiért ünnepeltek, különösen azokért, amelyek holdfényes jeleneteket ábrázoltak, amiért a „Moonlight” Pether becenevet kapta. 1752. október 8-án született London St. James', Piccadilly negyedében, és a kiváló rézmetsző, William Pether unokaöccse volt. Figyelemre méltó korai érettséget mutatva a fiatal Abraham mély zenei tehetségről tett tanúbizonyságot, állítólag kilencéves korában orgonán játszott egy chichesteri templomban. Ez a korai képesség előrevetítette az egész életen át tartó elkötelezettséget a különböző területek iránt; a festészet mellett Pethert tehetséges zenészként, feltalálóként, matematikusként és filozófusként is elismerték, megtestesítve a 18. századi polihisztor szellemét.

Zenei adottságai ellenére Pether a művészetet választotta hivatásául, és a chichesteri tájképfestő, George Smith tanítványa lett, akit végül ügyességben felülmúlt. Kezdetben művei folyó- és hegyvidéki tájakat ábrázoltak, gyakran klasszikus épületekkel, Richard Wilsonra emlékeztető, kellemes, bár kissé mesterséges stílusban. Pether azonban igazi elhivatottságát és tartós hírnevét a holdfényben úszó éjszakai tájképek ábrázolásában találta meg. A holdfény finom árnyalatainak és éteri minőségének megragadásában tanúsított mestersége lenyűgözte a közönséget és a kritikusokat egyaránt, megszilárdítva „Moonlight” Petherként ismert identitását.

Pether különös vonzalmat érzett a fényforrások drámai kölcsönhatása iránt, gyakran kombinálva a holdfényt a tűz fényével. Olyan témák, mint a „Vezúv kitörése”, az „Égő hajó éjszakai viharban” és a „Vashámor holdfényben” példázzák ezt az érdeklődést. Kivételes érzéssel és harmonikus színekkel adta vissza ezeket a jeleneteket, és a chiaroscuro egyik legkiválóbb korai angol festőjeként alapozta meg hírnevét. A fény és árnyék ügyes manipulálása a dráma és a mélység megteremtése érdekében összehasonlításokat vont maga után kortársával, Joseph Wright of Derbyvel, az éjszakai és ipari jelenetek másik mesterével. Figyelemre méltó, hogy Pether kiterjedt tudományos ismereteit, különösen a csillagászat terén, bevitte művészetébe, biztosítva, hogy holdfényes képein az égi körülmények mindig pontosan megfigyelhetők legyenek.

A londoni művészeti élet állandó szereplőjeként Pether jelentős kiállító volt mind a Free Society of Artists (1773-1791), mind az Incorporated Society of Artists (amelynek tagja volt) kiállításain, és gyakran kiállított a Királyi Akadémián (1784-1811) is, ahol 61 művet mutatott be. Az Akadémián 1795-ben kiállított „Harvest Moon” (Aratási Hold) című festménye jelentős dicséretet kapott. Művészi törekvésein túl Pether tudományos kíváncsisága arra késztette, hogy távcsöveket és mikroszkópokat építsen személyes használatra, előadásokat tartson az elektromosságról saját maga által készített műszerekkel, sőt, feltaláljon egy új típusú ceruzát. Sokrétű tehetsége alátámasztotta igazi polihisztorként szerzett hírnevét.

Hangulatos festményeinek népszerűsége ellenére Pether egész életében anyagi nehézségekkel küzdött. Soha nem tudott többet keresni, mint amennyi nagy családja – felesége, Elizabeth és kilenc gyermeke – alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükséges volt. Helyzete drámaian megromlott, amikor egy elhúzódó betegség munkaképtelenné tette, és a családot súlyos szegénységbe taszította. Abraham Pether 1812. április 13-án halt meg Southamptonban, nincstelenül hagyva családját. Az a tény, hogy később nem tudtak segítséget kapni az Artists' Benevolent Fundtól, jelentős vitát és kritikát váltott ki az alapítvány akkori vezetőségével szemben. Később özvegye, Elizabeth ceruzagyártásba kezdett, kémiailag tisztított ólombéléseket hirdetve.

Abraham Pether öröksége túlmutat az angol tájképfestészethez való jelentős hozzájárulásán. A kereskedők körében „Öreg” Petherként ismerték, hogy megkülönböztessék művész fiaitól, Sebastiantól (1793–1844) és Henrytől (1800–1880), akik mindketten apjuk nyomdokaiba léptek, a családi védjegyre, a holdfényes jelenetekre szakosodva. Bár fiai is anyagi nehézségekkel küzdöttek, Abraham minőség iránti elkötelezettsége, tudományos pontossága és a chiaroscuro mesteri alkalmazása biztosította helyét a művészettörténetben. Műveit, amelyeket légköri mélység és gondos megfigyelés jellemez, továbbra is nagyra értékelik, bár gyakran összetévesztik későbbi utánzatokkal vagy akár fiai műveivel. Az eredeti Pether-művek megkülönböztetése gyakran magában foglalja a túlságosan sötét részek hiányának, a specifikus színpalettáknak és – Abraham esetében – az azonosítható helyszínek ábrázolásának megfigyelését a puszta fantázia helyett.