A jelenet egy drámai tűzvészt ábrázol egy színházban a távolban, ahol a tűz intenzív narancsos-piros fénye élesen kontrasztál a hűvös holdfénnyel. Az előtérben folyó nyugodtan tükrözi mindkét fényt, lassan kanyarogva vezeti a tekintetet a távoli káosz felé.

A művész mesterien használja a chiaroscuro technikát, így szinte színházi hangulatot teremt. A kis csónakok árnyékként jelennek meg a fénylő vízen, nyugalmat hozva a káosz közepette, míg a kavargó felhők nyugtalan energiával töltik meg a kompozíciót, mintha a természet maga is reagálna a katasztrófára. A mű elevenen örökíti meg a pusztítás és csodálat pillanatát, erős érzelmi feszültséget keltve a nyugalom és a katasztrófa között.