E varázslatos jelenetben az ember azonnal egy olyan birodalomba kerül, ahol a természet táncol és suttog az élénk színek és puha ecsetvonások egyvelegével. A buja lombok keretezik a művet, finom fátylat vetve a lent fekvő nyugodt vízre, amely kék és zöld mozaikként csillog. A fehér foltok közbeiktatva megtörik a zöld palettát, utalva a virágzó virágokra, amelyek kilógnak a vászon szélén. Szinte lehet hallani a levelek lágy susogását és a víz enyhe fodrozódását, ami egy nyugodt légkört teremt, amely a befelé figyelést és a békét hívja fel.

A kompozíció egy pillanatot ragad meg az Île de la Grande Jatte-n, ahol egy homályos ház bújik ki a fák közül, vörös tetejével pedig tartós jelenlétet biztosít a dús háttérben. Az foltokban megjelenő fény ügyes használata finoman beletörik a zöldbe, tovább növelve az idő érzetét: a napfény játékosan táncol, világítja meg a felületeket, és bonyolult árnyékokat vet. Ez a festmény jelentős tükröződése az impresszionista mozgalomnak, amelyet Monet érzelmek és a természet szépsége közötti fonódás képessége jellemzi. Nemcsak egy helyet reprezentál, hanem egy mély kapcsolatot is evokál a természettel, amely mindenkinél visszhangzik, akinek szerencséje van megállni és megfigyelni a körülötte lévő világot.