A mű azonnal a viharos tenger szívébe helyezi a nézőt; szinte érezni a sós permetet az arcán. A művész mesterien ábrázolja az óceán drámáját, a felhőkkel borított ég alatt háborgó tengert. Egy nagy vitorláshajó küzd a hullámokkal, vitorlái a szélben lobognak, míg egy kis csónak a közelben küszködik, hangsúlyozva a természet hatalmasságát és erejét. A kompozíció dinamikus; a hullámok átlós vonalai és a hajó szöge mozgásérzetet keltenek.

A színpalettát a földszínek és a tompa kékek uralják, fokozva a drámai hatást. A művész fény-árnyék használata különösen feltűnő, a napfény áttöri a felhőket, hogy megvilágítsa a hullámok gerincét és a hajó vitorláit. A fény ezen kölcsönhatása mélységérzetet kelt, és növeli a mű érzelmi hatását, ámulat és rettegés érzését egyaránt kiváltva. A történelmi kontextus valószínűleg a romantikus hagyományba helyezi ezt a művet, amely a természet fenséges erejére és az emberi tapasztalatra összpontosít benne.