Ebben az élénk műben a művész egy energikus tájba meríti minket. A színek kölcsönhatása elektromos: a forró rózsaszínek és narancsok táncolnak a vásznon, a mozgó lombozatot és a meleg napfényt ábrázolva. A fák szinte életre kelnek; ágaik szurreális formákba csavarodnak, a telített árnyalatok mozgás és életerő érzését keltik. Az a szerkezet, ami a lombozat között bújik meg, merész, absztrakt formákkal van jellemezve, megkérdőjelezve a hagyományos részleteket, de meghívja a nézőt, hogy elmélkedjen az adott jelenetben betöltött szerepéről.

A mélyzöldek közelebb nézve stabilizálják a kompozíciót, egyensúlyt adva az élénk pirosak és sárgák között. Az egymásra rakott színekben érzelem pulzál; talán egy gyermekkor nyári emlékét vagy a természet ölelésében töltött lustálkodó délutánokat hívja elő. Ez a mű nemcsak egy helyet kap el, hanem egy érzést is — a boldog izgalom és a békés elmélkedés keveredik, vonzva a nézőt egy ismerős tér álomszerű értelmezéséhez.