Ebben a kifejező ábrázolásban egy bájos iskolaépület nyugodtan fekszik vastag hópárnán, a világ körülötte mintha megállt volna a téli csendben. A struktúra, amely robusztus és hívogató a vibráló sárga homlokzatával, meleget sugároz a hűvös kék és szürke ég színei között. A művész kellemes palettával dolgozik, előnyben részesítve a lágy pasztellárnyalatokat, amelyek szépen harmonizálnak; a zöld ablakredők figyelemfelkeltő kontrasztot nyújtanak a falak napfényes melegével, életet adva egy amúgy nyugodt jelenetnek. Egy kopasz fa, amely finom ágait nyújtja, körülveszi az épületet — szigorúsága hangsúlyozza a környezet varázsát.

Ami leginkább lenyűgöz ebben a festményben, az a nosztalgia és béke érzésének megidéző képessége. A suli körüli vastag hó egy védelmező takarót szimbolizál, a gyermeki ártatlanság és az azok között talált örömök emlékét idézve. 1945-ben készült, a történelmi zűrzavar közepette, ez a műalkotás betekintést nyújt a múlt békés birodalmaiba, arra hívva a nézőt, hogy álljon meg és gondolkodjon. A gyerekek kacaja, a hóban lépkedés zaja; szinte hallhatjuk, ahogy az időn keresztül visszhangzik, emlékeztetve minket a tanulás egyszerű szépségére és örömére, amely tükröződik a bájos színekben és aranyos formákban.