A jelenet egy grandiózus sugárút mentén bontakozik ki, amelyet lágy, ködös fény ölel át, amely a késő délutánt vagy a kora reggelt sugallja. A látkép tágas, a tekintetet egy széles sugárútra vonzza, amelyet buja fák szegélyeznek, leveleik a zöld és az arany különböző árnyalataival vannak festve. A távolban egy ikonikus boltív halvány körvonala csillog a légköri perspektíván keresztül, maga felé hívva a nézőt.

A művész technikája a laza ecsetvonásokban és abban nyilvánul meg, ahogy a fény táncol a felületen. Tapintható a mozgás érzése; a kocsikat és a lovasokat nem pontosan ábrázolják, hanem sugallják, ami nyüzsgő, élénk utcai jelenet benyomását kelti. A színpaletta visszafogott, a tompa zöldek, barnák és a halványkék égbolt dominálnak, de a fény és az árnyék alkalmazása dinamikus kölcsönhatást hoz létre, ami megakadályozza, hogy a jelenet monotonná váljon. A hangulat enyhe nyugalom, amelyet a rejtélyesség és a letűnt kor romantikája színez.