Egy enyhén borús égbolt alatt ez a tájkép békés holland vidéki hangulatba vezet bennünket, ahol egy magányos alak, valószínűleg mosónő, egy sűrű bozóttal és szórványos fákkal szegélyezett ösvényen halad. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott; a tipikus holland szélmalom finoman emelkedik a hajóárbócok és a távoli épületek között, amelyeket lágy ecsetvonásokkal lágyítottak el. A színpaletta – földes barna, lágy zöld és hideg szürke árnyalatok – a borongós nap párás, hűvös levegőjét idézi, nyugodt, elmélkedő hangulatot kölcsönözve a jelenetnek.

A művész technikája laza, mégis precíz; a törött ecsetvonások egymásba olvadva csillogó hatást keltenek a felhőkön és a lombokon, amelyek enyhén rezegnek a szélben. Ez az impresszionista megközelítés megragadja a fény és az időjárás múló minőségét, és életet lehel a holland vidéki tájba. Az árbócok és a szélmalom jelenléte a föld, a víz és a szélenergia mély történelmi kapcsolatára utal Hollandiában, időtlen történetet mesélve a vidéki munkáról és a természettel való harmóniáról. A művet nézve szinte hallani lehet a levelek suhogását és a távolban keringő szélmalom fa lapátjainak nyikorgását – egy békés pillanat, mely megállt az időben.