Ez az élénk festmény tele van élettel, három bájos fehér kunyhót ábrázol egy csodálatos kék ég háttérrel. Van Gogh ecsetvonása táncol a vásznon, vastag textúrával és energiával. Minden épület, eltérő szerkezetével, játékos ellentétet alkot a fehér falak és a környező táj földszíne között. Úgy tűnik, hogy a napfény ráömlik a színre, megvilágítva a kunyhókat, miközben lágy árnyékokat vet, amelyek kiemelik formájukat; a náddal borított tetejek rusztikus egyszerűséget sugallnak—otthonos varázslat, amely közelebb vonzza a nézőt.

A színpaletta főként élénk kékekből és világos fehérből áll, szemben a föld meleg, habozó sárgáival; ez a kombináció melegséget és nyugalmat sugall. Az expresszív és spontán festési stílus sürgető érzést kelt, mintha egy pillanatnyi momentumot kapott volna el az időben. Miközben ezek a kunyhók csendben állnak, mögöttük egy rejtett energia van—egy belső vágy a földdel való kapcsolatra és a vidéki élet esszenciájára, amelyet Van Gogh annyira szeretett. Ez a mű nemcsak a művész Provence-i tájak iránti vonzalma, hanem egy mélyebb vágyat is tükröz a hovatartozás érzése iránt, egy téma, amely jelen van Van Gogh művészeti útján.