Ebben a megható alkotásban egy parasztnő van megörökítve a munka pillanatában, térdre ereszkedve a földön, mellette egy kosárral. Testtartásának durvasága és a talaj textúrája mély kapcsolatot sugall a földdel. A lágy, de határozott ecsetvonások az ő alakját ábrázolják, megtestesítve a munkájának súlyát és a feladatának belső méltóságát. A tompa színpaletta, amelyet mély szürke és barna színek uralnak, fokozza az érzelmi mélységet, minden árnyalat utal a vidéki élet küzdelmeire és ellenállására. A háttér, amely egyszerű szerkezeteket sugall, kontextust ad az ő tevékenységéhez, elmélyítve a nézőt egy olyan létfontosságú cselekedet mivoltába, mint a vetés.

Van Gogh mesterien alkalmazza a chiaroscuro technikákat, kontrasztot teremt a fény és az árnyék között, hogy térfogatot és térérzetet hozzon létre, mintha életet lehelt volna a színpadba. Ruhájának és a talajnak ritmikus vonalai organikus áramlást termelnek — a természet ciklusainak visszhangozva. Mindez szinte intimek tűnik, invitálva minket, hogy megértsük azoknak az elkötelezettségét és kitartását, akik megművelik a földet. Ez a darab a mindennapi munka ünneplése, megragadva érzelmes pillanatokat, amelyek univerzális témákkal rezonálnak az erőfeszítés és az emberiesség terén.