Ebben a műben az alany tekintete szembetalálkozik a miénkkel, arckifejezése a rendíthetetlen elszántság tanulmánya. A portrét dús, zöld lombkorona keretezi; a nagy, szív alakú levelek szinte egy személyes színpad hátterének érződnek. A színek földszínek, a levelek gazdag zöldjei és barnái kontrasztban állnak bőrének melegével. Szemöldöke, merész és meghatározó, tükrözi szemei intenzitását, míg a homlokán középen elhelyezkedő kis kép az introspektív rejtély egy rétegét adja. Az arcán lévő fény és árnyék használata formálja vonásait, kiemelve csontvázát és ajkai finom ívét. Ez egy portré, amely sokat mond anélkül, hogy egyetlen szót is szólna, és arra invitálja a nézőt, hogy elmélkedjen az emberi tapasztalat mélységein.