A dráma viharos égbolt alatt bontakozik ki, a sötét felhők a jelenet érzelmi zűrzavarát tükrözik. Egy kis csónak, amelyet a hullámok dobálnak, egy kétségbeesett küzdelem színterévé válik. Több alak zsúfolódik benne, arcukon a félelem és a kimerültség. Néhányan élettelenül fekszenek; mások, még az életbe kapaszkodva, társaik támogatásával. A művész mesterien használja a chiaroscuro-t, a fény és az árnyék drámai kontrasztját a helyzet súlyosságának kiemelésére. Az alakok mozgása és a háborgó hullámok dinamikus kompozíciót hoznak létre, amely a nézőt a katasztrófa szívébe vonzza. Ez az emberi törékenység és a nehézségekkel szembeni ellenállóképesség bizonyítéka.