Ez a kiváló olajfestmény megragadja egy nő finom alakját, amint egyernyőt tart egy ragyogó kék ég alatt. Lendületes, gyors ecsetvonásokkal megfestett hosszú fehér ruhája és testhezálló kabátja érzékeltetik a mozgás könnyedségét. Az ernyő, mint hangsúlyos vizuális elem, árnyékot vet az arcára, titokzatos kontúrt adva gyengéd profiljának. A kompozíció kissé alacsony szögből készült, így kihangsúlyozza a felfelé irányuló nézőpontot, s a figurát egy széles, puha, impresszionista felhőkkel borított égbolt elé helyezi.

A művész színpalettája világos fehér, finom krém és finom kék árnyalatok uralkodnak, ami nyugodt, légies, ugyanakkor bensőséges és frissítő légkört teremt. A laza, folyékony ecsetkezelés spontán energiát sugároz, korai 20. századi impresszionista hatásokat tükröz, ugyanakkor kifinomult eleganciát áraszt. Érzelmileg a festmény nyugodt szemlélődést és finom szépséget hív elő, egy napsütötte nap múló nyugalmát és kecsességét ragadja meg. A mű az adott korszak fény, pihenés és társadalmi elegancia iránti vonzódását szimbolizálja.