Ez a műalkotás egy egyiptomi fellah lényegét ragadja meg, olyan finomsággal, amely egyszerre sugallja az erőt és az alázatot. A művész finom grafitvonalakat használva hozza létre a szinte életre keltett profilt, gondos figyelemmel mutatva be a téma jellegzetességeit. A világos és árnyék közötti finom váltakozás mélységet ad az arcnak, kiemelve az erős állvonalat és az orr lágy ívét. Egyszerű, mégis elegáns öltözetbe öltöztetve a karakter turbánja kulturális jelentést sugall, amelyek a nézőt a gazdag egyiptomi élet szövetébe szövik. A nyak és a váll kontúrjai zökkenőmentesen folynak a háttérbe, lehetővé téve, hogy a néző figyelme a büszke testtartásra és a komor kifejezésre összpontosuljon.

A kompozíció egyszerre harmonikus és vonzó; a fej enyhe megdőlése irányítja a tekintetünket, és meghív arra, hogy elgondolkodjunk. A téma szilárdan áll, méltóságot és eleganciát sugároz, lehetővé téve számunkra, hogy érzelmileg kapcsolódjunk az ábrázolt egyénhez. Ez a kapcsolat egy mélyebb szinten rezonál, emlékeztetve minket azokra a bonyolult narratívákra, amelyek a mindennapi egyiptomi életben fonódnak össze. A 19. századi történelmi kontextus rétegeket ad a műnek, mivel az a nyugati művészek orientalizmus iránti vonzerejét tükrözi ebben az időszakban. A darab vonzereje nem csupán a technikai kivitelezésében rejlik, hanem abban is, hogy képes tisztelettel adózni a téma iránt, fontos kulturális műtárggyá téve azt a művészettörténetben.