Az 1759-es évből származó ez a megkapó rajz egy elegánsan öltözött férfit ábrázol, aki nyugodt, mégis gondolkodó testtartásban áll. Az alak ruházata, amely hosszú kabátból, térdnadrágból és széles karimájú kalapból áll, a 18. századi divatot finoman és aprólékosan idézi fel. A művész vonalvezetésben és árnyékolásban mutatott mestersége jól látható; a puha ceruzavonások finoman rajzolják meg a ruhadarab redőit, kiemelve a ruhák súlyát és textúráját, mélységet adva az alaknak. A tompa szépia színpaletta időtlen minőséget kölcsönöz a képeknek, egyszerre sugallva eleganciát és magányt. A háttér enyhén elmosott, légkört teremt, kontrasztot alkotva az élesen definiált figura mellett, amely arra hívja a szemlélőt, hogy érezze a csendes méltóságot, és képzelje el az alak mögött rejlő történeteket.

Ez a mű jelentős érzelmi hatást fejt ki, összekötve a nézőt egy történelmi pillanattal. Nemcsak a vizuális megjelenést ragadja meg, hanem egy reflexív szünetet is, ami túlmutat az időn. A 18. század közepére helyezett történelmi kontextus elgondolkodtat az identitásról, a társadalmi szerepekről és a személyes bemutatás árnyalatairól abban az időben. A művészi választás, hogy egy magányos alakot hangsúlyoz egy meghatározatlan háttér előtt, kiemeli a befelé fordulás és az egyéniség témáit, és lenyűgöző példája a figuratív művészetnek, amely nyugodt erőt és finom részletgazdagságot sugároz.