A portré azonnal magával ragadja a néző figyelmét; az alany, egy idős férfi, ül, és közvetlenül ránk néz, olyan intenzitással, ami egyszerre kérdező és kissé melankolikus. A mesterien megfestett fény, amely egy láthatatlan forrásból sugárzik, drámaian megvilágítja az arcát, kiemelve az idő és a tapasztalat által vésett vonalakat. Halvány, szinte lumineszcens kabátot visel, melynek anyaga oly ügyesen van megfestve, hogy szinte érezni lehet a textúráját. Kezében finoman nyugszik egy ecset, ami egyértelműen jelzi hivatását – kétségtelenül festőművész. A kompozíció egyszerű, de hatásos, a figura a tompa, földszínű háttér előtt helyezkedik el, a teljes figyelmet a modell arckifejezésére és a fény-árnyék finom játékára összpontosítva. Ez egy portré, amely sokat elmond a férfi karakteréről, a társadalomban elfoglalt helyéről, sőt, talán belső világáról is.