A jelenet egy hatalmas, félhomályos teremben bontakozik ki; maga a levegő is a kimondatlan feszültségtől sűrűnek tűnik. A kompozíciót a rétegzett elrendezés uralja, amely a néző tekintetét a központi alakok felé irányítja. Az előtérben egy komor öltözetű egyén ül, magas, hegyes kalappal, amely elrejti vonásait – az ítélet világos vizuális emblémája.

A jelenetet alakok gyülekezete tölti ki. Kifejezéseik nehezen kivehetők, árnyék borítja őket, de testtartásuk a komolyság és a félelem tapintható érzését közvetíti. A napfény láthatatlan forrásból árad, drámaian kiemelve a központi alakokat, és hosszú árnyékokat vet, amelyek elmélyítik az elzártság érzését. A komor tónusok, valamint a fény és az árnyék játéka fokozza a drámát, éles kontrasztot teremtve, és a jelenetet a félelem légkörével átitatva. Vannak a tekintély és az alárendeltség elemei. A jelenet kísérteties; szinte hallom a suttogásokat, és érzem a cselekvésben lévő láthatatlan erők súlyát.