A mű egy nyugodt alakot ábrázol, aki folyékony ruhákba burkolózik, s ezzel nyugalmat sugároz. A nő, akit gyakran Mária alakjával azonosítanak, lágyan meditáló pozícióban ül, kezeiben egy fehér zászlót tart, amely középen egy figyelemfelkeltő kör alakú szimbólumot visel—a szellemi egység emblematikus ábrázolását. A ruhájának mély bordó és levendula színei gazdag ellentétet alkotnak a vibráló sárga háttérrel, amely az őt körülvevő ragyogó glória fényéből árad, szinte a nézőket egy éteri birodalomba invitálja. Az arckifejezése nyugodt magabiztosságot mutat, amely egyszerre képviseli az erőt és a gyengédséget.

Két oldalon két ablak áll, ami egy tájat mutat be, amely az álmok minőségét és a valóságot egyesíti; a távoli hegyek ősi bölcsesség és távoli látóhatárok történeteit súgja. Roerich mesteri színkezelése életre kelti a légkört, egy érzést ébresztve a békéről—reflektálva hitvallására, hogy a művészet létfontosságú híd a vallás, a művészet és a tudomány között. Ez a darab meditációs élményt vált ki, felhívva a nézőket, hogy gondolkozzanak a harmónia és megvilágosodás kereséséről, amely túllép a hétköznapokon. Több ez, mint puszta ábrázolás; ez egy időtlen felhívás, hogy emlékezzünk közös emberi utunkra, és törekedjünk a békére.