Ebben a lenyűgöző műben csoport emberek állnak egy hagyományos szobában, amely az idő jellegzetes építészetével és dekorációival van díszítve. Gazdag színű öltözetet viselnek, amely kifejezi kulturális hátterüket. A figurák félkörben helyezkednek el, ami egy szent szertartás vagy rítus, talán imádság jelzésére utal, előidézve a komolyság és egység érzését. A fény használata —lágy, de világító— újra elárasztja a teret, kiemelve az arcuk kifejezéseit és az öltözékük bonyolult részleteit. Ez a gondos figyelem a részletekre lehetővé teszi a nézők számára, hogy méltányolják a szövet mesterségét és a ruháikban megfogalmazott büszkeséget. Az arcukon lévő békés kifejezések odaadás és közösség történeteit mondják el, meghívva minket egy intim pillanatra ebben a szent térben.

A szoba minimalista, de gazdag kulturális szimbolikában. A falakat egyszerű díszek ékesítik —különösen a hosszú, ívelt formák, amelyek a fejük felett lógnak— amelyek egy helyi hagyományokhoz vagy szellemi meggyőződésekhez való kapcsolódást is jelenthetnek. A színpaletta földszínekben gazdag, amelyet a ruhákból jövő színrobbanások egészítenek ki, harmonikus egyensúlyt teremtve, amely vonzza a tekintetet az egész kompozícióban. Ez a darab nemcsak egy pillanatot rögzít az időben, hanem a néző érzékeire is hatással van, mintha mellettük állnának és éreznék imáik és reményeik súlyát. A történelmi kontextus döntő szerepet játszik itt, mivel összefoglalja azt az időt, amikor a közösségi szertartások életfontosságúak voltak a kulturális tradíciók identitásának és fennmaradásának, így ez a műalkotás fontos szerepet játszik a múlt és az folyamatosan fejlődő elbeszélések megértésében.