A jelenet egy árnyékos, szinte színházi térben bontakozik ki, ahol egy alak függ, egy baljós gyülekezés középpontjában. A világítás szigorú és drámai, kiemeli az alak sápadtságát és a nézők komor arckifejezését. A művész merész, kifejező ecsetvonásokat használ, mozgás és nyugtalanság érzését keltve. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a néző tekintetét a központi figurára, egy szerzetesre irányítja. Az őt körülvevő alakok a szomorúság, a félelem vagy a sötét elfogadás érzéseit mutatják.

A művész technikája sötét, földszínű palettát használ, erős kontrasztokkal, ami fokozza a jelenet érzelmi súlyát. A fény és az árnyék kölcsönhatása mélységet ad, hangsúlyozva a tragikus körülményeket. Van valami nyers a ábrázolásban, amely a kor kemény valóságát és a mély kétségbeesés érzését tükrözi. Az ecsetvonás sürgető, a közvetlenség és a rettegés érzését közvetíti. A nézőt a pillanat érzelmi zűrzavarába vonja.