A portréban látható nő egyenesen a nézőre tekint; kifejezése egyszerre befelé forduló és hívogató. Egy lágy, éteri fény öleli körül, amely mintha belülről sugározna, hangsúlyozva arcának finom vonásait. A művész mesterien alkalmaz egy tompított palettát; a háttér mély, magába foglaló fekete, ami éles kontrasztot alkot a modell ragyogó bőrével és az általa viselt áttetsző kelmékkel. Egy áttetsző fátyol borul a fejére és a vállaira, lágyítva vonásait, míg egy gazdag karmazsinvörös villanás a ruházat luxus voltára utal a ruhája alatt. Ez az a fajta portré, ami magával ragadja a nézőt, arra késztetve, hogy elgondolkodjon a modell életén és belső gondolatain. A művész ecsetvonásai a finom tónusváltozásokban mutatkoznak meg, melyek a mélység és a térbeliség érzetét keltik.