Ebben a megható műben tanúi vagyunk egy magányos alaknak, aki földszínekbe öltözve mélyen elmerült a krumpliásás cselekedetében. A szénceruzás ecsetvonások, amelyek különböző intensitással jelennek meg, lenyűgöző textúraérzést hoznak létre; a durva mező és a férfi masszív formája úgy tűnik, egyesül a földdel. A jelenet egy munka pillanatát ragadja meg, ahogy a paraszt előrehajol, erős ásóval a kezében, miközben a rejtett kincset kibányássza. A férfi testtartása, amely enyhén hajlított, ugyanakkor határozott, a munkájának fizikai mivoltát és a feladatának tiszteletét tükrözi — egy kapcsolat a földdel, amely egyszerre ismerős, mégis mélyen szép.

A háttér, a tompa fáksziluettekkel és a durva tájképpel, rétegeket ad a kompozícióhoz, és az néző figyelmét a középponti alakra irányítja, aki az élet és a küzdelem szimbólumaként áll. A színpaletta, amelyben a barnák és a sötétzöldek dominálnak, megerősíti a mű földhöz kötött és gyökerező természetét. Empátiát kelt a paraszt szenvedéseivel szemben, miközben nosztalgikus érzéseket ébreszt. Ez a mű egy olyan időszakból származik, amikor a mezőgazdasági élet volt a társadalom gerince, ahol minden egyes cselekedet, mint például a kibányászás, tele volt jelentéssel és bonyolultsággal. Van Gogh döntése, hogy egy ilyen szerény témára összpontosít, felemeli a szokásost a művészet szintjére; arra hív minket, hogy átgondoljuk a munka szépségét, a föld adományát és az élet lassú ütemét—ezeket az elemeket ma is visszhangozzák.