A műalkotás egy napfényes udvarba kalauzol, amelyet bonyolultan faragott boltív keretez. Egy táncosnő, aki éppen piruettezik, a réteges szoknyák kavargásával uralja a teret. A fény fürdeti őt és a zenészeket, akik a szökőkút közelében állnak. A figurákat finom vonásokkal jeleníti meg a művész, minden ecsetvonás hozzájárul az örömteli mozgás és az élénk zene általános légköréhez. A színek, a falak meleg okkerétől a távoli élénk zöldekig, a mélységérzetet keltik, és azt a benyomást keltik, hogy egy másik időbe és helyre kerülünk. A boltív díszítésének részletei, a hagyományos öltözetben lévő figurákkal és a szökőkúttal együtt, a történelemről, az előadásról és az ünneplésről beszélnek, az andalúziai élet egy pillanatfelvétele a vízfesték gyengéd ölelésében.