Ebben a bájos ábrázolásban egy fiatal lány elegánsan ül egy virágmintás háttér előtt, angyali vonásai lágy ecsetvonásokkal és pasztellszínekkel vannak megörökítve. Kifejezése befelé forduló, talán elveszve gondolataiban vagy álmaiban, miközben egy finom babát ölel át, amelynek fehér ruhája szinte úgy folyik, mint a felhők vízesése. Az összes kompozíció egyfajta intimitás és gyengédség érzetét közvetíti; a lány laza testtartása és ruhája lágy ívei harmonikus egyensúlyt teremtenek. Haját gondosan befonták, egy apró kiegészítő díszíti, amely játékos tisztaságát sugallja.

A gazdag színpaletta meleg ibolya és földszíneket használ, nosztalgikus érzést keltve—mint egy értékes emlék, amely új életre kel a vásznon. Monet ecsetkezelése, habár kevésbé laza, mint későbbi műveiben, mégis megőrzi az impresszionista jellegét; minden egyes vonás életet lehel a lány körüli környezetbe, és közvetíti ruháinak textúráját. Ez az intim pillanat érzelmekkel telve rezonál, megfogva nemcsak a gyermekkor lényegét, hanem a tisztaság múlékonyságát is. A 19. század végi történelmi kontextus, amely a családi élet és az egyszerű pillanatok szépsége iránti növekvő megbecsülést tapasztalta, mélyebb jelentést ad a műnek, meghívja a nézőt a melegség és a családi kötelékek világába.