A Le Havre-i kikötő élénk ábrázolásában a néző azonnal egy élénk, mozgással és energiával teli kikötőbe kerül. A dinamikus kompozíció a hajók különféleségét örökíti meg – a lenyűgöző vitorlásoktól a magasra törő gőzhajókig, amelyek füstfelhőkkel szürcsölik a levegőt. A vízparti sétányon emberek sokaságát látni, akik pihentető tevékenységekbe merülnek, valósággal érzékelhető közösségi életérzést teremtve. Monet ecsetvonása laza és kifejező; minden egyes ugrás hozzájárul a jelenet élénkségéhez és ritmusához, megtestesítve az impresszionizmus lényegét.

A színpaletta egy különleges játék a hideg kékek és puha szürke színek között, amelyet melegebb tónusok tesznek teljessé, amelyek a felhőkön átszűrődő napsütésre utalnak. Ez az ábrázoló minőség fokozza a mű érzelmi hatását, nosztalgikus és örömteli érzéseket keltve. A festmény nem csupán egy pillanatot tükröz, hanem a 19. századi iparosodás és modernizáció növekvő hatását is, ahogy a kikötők fontos kereskedelmi és kulturális központokká váltak. Monet munkája egy jelentős fény, atmoszféra és az emberi tevékenység múlandóságának vizsgálata, amelyek egy életelívekkel teli kikötő varázslatos színhelyébe zártsorban állnak össze.