A műalkotás egy ülőfigurát ábrázol, aki lazán helyezkedik el, csendes színek és örvénylő ecsetvonások veszik körül, emlékeztetve Edvard Munch számos munkájára. Azonban itt egy zavaró hiány tapasztalható, mivel az arc elmosódott, ami anonimitást sugall, vagy mélyebb kapcsolatot mutat az elszigeteltség és a betegség univerzális témáival. A figura öltözete – sötét és komor – éles ellentétben áll a háttér élénk, szinte lángoló narancs és sárga színeivel, kényelmetlenség érzését kelti, visszhangozva a 1919-es spanyol influenza járvány káoszát.

A képen látható ülő figura elegánsan, de melankólikusan pózol, rögzíti a létezés súlyát és a gyász terhét. A kerek szék otthonosabbá tette a káosz közepette, míg a padlón szétszóródott színes formák úgy tűnik, hogy rezonálnak a figura belső szenvedésével—visszhang, egy világban, amelyet a pandémia sújtott. Munch jellegzetes technikája nyilvánvaló; az ecsetelés kifejező, szinte eszeveszett, és megragadja a művészeti alkotásban érezhető érzelmi súlyt. Kiemeli a művész személyes küzdelmét és a félelem és bizonytalanság korában osztott emberi tapasztalatokat.