Ez az érzelmekkel teli darab egy csoportról készít képet, akik nehezen húznak egy bárkát a part mentén. Ez a kép sokat elmond a 19. századi orosz munkásosztály nehézségeiről. A fizikai megpróbáltatás a férfiak arckifejezésében és testtartásában is felfedezhető. Az izmaik megfeszülnek, szájuk határozottan szorosan van zárva. Egyszerű, földszínekben gazdag öltözetet viselnek, amely az ő társadalmi állapotukat tükrözi, immerszálva a nézőt az ő fáradt munkájuk és szolgálatuk világába. Mögöttük a folyó lágy ölelése kontrasztban áll a barátságtalan tájjal, ami csendes tanúja küzdelmüknek.

A színpaletta nosztalgikus érzéseket kelt; a tompított barna és okker tónusok dominálnak, kiegészítve a fehér és kék villanásokkal, amelyek felfedik a habzó folyó hullámait és a távoli hajókat. A horizont ígérettel kecsegtet, de a középpontban a férfiak erőfeszítései állnak, a kötélen végzett minden húzást a közönyös társadalom áramlásával szembeni kitartás jelévé téve. A kompozíció szinte filmes minőségű, élénk mozgásban, és úgy tűnik, mintha ott állnánk ezen a parton, a szél a hátunkban, együtt átérezve ezt a pillanatot velük, rezonálva a megférdhetetlenségük szellemével.