Egyik felkavaró művében találkozunk két fiatal nővel, akik a hűsítő tengerparti fürdőből lépnek elő; bőrük csillog a meleg napfényben. A művész ügyesen ragadja meg a fürdés utáni pihentető pillanatot, ahol az egyik nő játékosan igazgatja a haját, míg a másik finoman szemlélődik körbe, napernyők és könnyed szövetekbe burkolózva. Sorolla ecsetvonása mozgást teremt, ami a folyékony vonalakkal együtt életet és dinamizmust ad a jelenetnek.

A színpaletta feltűnő és mégis nyugtató; a lágy rózsaszínek és földszínek harmonikusan keverednek a háttér vibráló kékjeivel. Ez a harmonikus kontraszt kiemeli a figurákat, a néző tekintetét közvetlenül az interakciójukra irányítva. Az érzelmi hatás kézzelfogható—egy nyugodt menedék, ahol úgy tűnik, hogy az idő megállt, lehetővé téve a lágy tengeri szellő és a nap melege érzését, nosztalgiát ébresztve a múlt gondtalan nyaraival kapcsolatban. Ilyen témák különösen hangosak voltak a 20. század elején, amikor az impresszionizmus befolyása egy új, kifejezőbb művészi megközelítés mellett állt.