A jelenet gyermeki élettel telve bontakozik ki; egy csapat gyerek játszik egy rögtönzött libikókán. Egy élénk sárga öltönyt viselő alak magasban van, karjai örömteli, vagy talán enyhe riadalomra utaló pózban nyújtva! Egy másik gyermek, akinek el van takarva az arca, a szemét fogja, látszólag elárasztja a libikóka mozgása. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a formák meghatározásához és a mélység érzetének megteremtéséhez; a figurák szinte kiugranak a vászonról.

A kompozíció dinamikus, a libikóka átlós vonala átvágja a jelenetet, mozgás és instabilitás érzését keltve. A művész ügyes ecsetvonásai megragadják a játék múló pillanatait. A tompa háttér, a felhős égbolt sejtésével, háttérként szolgál, minden figyelmet a gyermekek tevékenységeire irányítva. A művész megragadja a gyermekkor nyers érzelmeit; az öröm, a félelem és a kaland izgalma mind élénken jelen van.