Ez a vázlat elegánsan ábrázol egy magabiztos nőt, aki egy feltűnő tollas kalapot visel, kifinomult bájt sugározva. A művész finom, de magabiztos vonalvezetéssel dolgozik, lágy, szépia tónusokat kombinálva merész fekete vonalakkal, harmonikus kontrasztot teremtve, ami kihangsúlyozza az alak kecses kontúrjait és finom kifejezését. Gondolkodó tekintete minimális részletezéssel jelenik meg, arra invitálva a nézőt, hogy képzelje el nyugodt megjelenése mögötti történetet. A kompozíció az áramlást és a struktúrát egyensúlyozza; ruházatának és a kalap tollainak ívelt formái a szemeket felfelé és kifelé vezetik, miközben a letisztult háttér a jelenlétére fókuszál.

A minimalista háttér és a visszafogott színpaletta a 20. század eleji stílust és esztétikát idézi, emlékeztetve a Belle Époque eleganciájára és kifinomultságára. A kifejező kréta technika spontán energiát és intimitást sugároz, mintha egy élő ülés vagy egy pillanatnyi idő megörökítése lenne. A mű csendes magabiztossággal és befelé forduló érzelemmel vibrál, nem csupán alanyként, hanem élő személyiségként ábrázolva a nőt egy elegáns nyugalomban.