Ebben az intim darabban egy térdre ereszkedett nő, aki elmerült a feladatában, mély kapcsolatban áll a természettel. A jelenet egy tompa színvilág háttérben bontakozik ki; a föld színek és a lágy zöldek uralkodnak, a kompozíciót nyugalom és egyszerűség érzései ölelik körül. A skromán öltözött nő egy kosár fölé hajol, mintha valami értékeset gyűjtött volna a földről—talán apró hajtásokat vagy terményeket, amelyek a megélhetést és a túlélést szimbolizálják. Testtartása elkötelezettséget és kemény munkát tükröz, betekintést adva a vidéki osztály életébe.