A jelenet a csendes intimitás érzésével bontakozik ki. Két alak öleli egymást, ruháik meleg tónusai és a környező szoba a kényelem és a közelség érzését kelti. A művész egyszerűsített formák és lapos perspektíva használata erős érzelmi reakciót vált ki. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, az alakok a gondosan berendezett otthoni tér központi fókuszpontjaként szolgálnak, tele a mindennapi élet burkolt történeteivel. Ahogy a fény a szobában eloszlik, egy időben megragadott pillanatra utal, talán egy hosszú nap végére.

A művész technikája, amelyet korlátozott paletta és precíz ecsetvonások jellemeznek, kiemeli a jelenet érzelmi mélységét. Figyelje meg, ahogy az árnyékok a tárgyakon játszanak; a realizmus érzetét kelti, mintha egy valós pillanatot figyelnénk. A bútorok geometriai formái ellentétben állnak az alakok lágyságával, kiemelve intim kapcsolatukat. Ez a festmény a 19. század végi tágabb művészeti tendenciákat is tükrözi, különösen a modern élet és az intim élmények feltárását.