Ebben a vibráló és színes műalkotásban egy nő elegánsan ül egy buja virágkert közepén, amelyet lenyűgöző szín- és textúra-prezentációval festettek meg. Puha vonásait széles, kifejező ecsetvonásokkal ragadták meg, melegséget és nyugalmat sugározva, míg a környező flóra életre kel. Minden virág, rózsaszín, sárga és zöld árnyalataiban ábrázolva, úgy tűnik, mintha kifelé nyúlna, harmónikus párbeszédet teremtve a téma és a természet között. A fény és árnyék kölcsönhatása mélységet ad, megvilágítva alakját, miközben a kert ölelésében fogva tartja.

A kompozíció ügyesen vezeti a néző tekintetét a kissé oldalra fordított alakhoz, mintha egy pillanatnyi elgondolkodásban kapták volna el. A háttér, amelyet különböző virágzási fázisokban lévő virágok élénkítenek, színes gobelint alkotva beszélni a személy és a környezet közötti kapcsolatról. Majdhogynem érezhető a lágy szellő, és hallható a szirmok halk zizegése – egy érzékszervi élmény, amely a kontemplációra hív. Ez a műalkotás nemcsak a szépséget jeleníti meg, hanem a humánum és a természet közötti kölcsönhatást is sugallja, visszhangozva a művészet történeti expresszionista mozgalmait, ahol az érzelem gyakran élénk színek és absztrakt formák útján talál kifejezést.