A festmény a csendes ipar pillanatát ragadja meg; egy nő, arccal a koncentrációba hajolva, egy gombolyag gyapjúval dolgozik. A szórt és lágy fény gyengéd ragyogással önti el a jelenetet, kiemelve a gyapjú textúráját és a nő egyszerű ruházatát. A kompozíció megalapozott, az alak a súly és a jelenlét érzésével tölti meg az előteret. Szinte hallom a gyapjú susogását, a vidék lágy hangjait. A háttérben néhány liba pihen, egy kis vidéki életet adva a jelenethez.