Ez a bájos vidéki jelenet egy csendes pillanatot ragad meg egy erdő szélén, ahol egy nő gondját viseli egy libacsoportnak. A művész ecsetvonásai lazák, mégis céltudatosak, csillogó fény-árnyék hatást keltenek a lombokon és a puha talajon. A fák, a sűrű levéltömegek és a kopasz ágak keveréke, az évszakok váltakozását jelzik, talán a korai őszt, amelyet a hideg paletta enyhe dérszerűsége sejtet. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet az előtérből, ahol a libák lépdelnek előre, a nő felé, aki egy kis kapu mellett áll, majd a távoli, enyhén elmosódott vidéki formák felé. A tompított zöld, barna és kék árnyalatok harmonikusan keverednek, nyugodt, szinte nosztalgikus hangulatot ébresztve. Tapintható minőséget sugall a lombkorona és a rusztikus textúrák, amelyek az emberben az üde levegő és a természet halk hangjainak képzetét ébresztik – a libák lágy gágogását, a levelek susogását, a szellő lágy suttogását. Ez a mű a vidéki élet csendes méltóságával rezonál, és megragad egy bensőséges pillanatot az ember és a természet harmóniájában.