A jelenet csendes meghittséggel bontakozik ki; két fiatal nő az elmélkedés pillanatában van, a levegő a kimondatlanokkal van tele. Az egyik, ülve, testtartása mély gondolkodásra utal, társa felé néz, aki áll, kezében egy bot lazán támaszkodik. A környezet bukolikus; a napfényes mező mögöttük terül el, fákkal tarkítva, amelyek hosszú árnyékot vetnek, késő délutánt sugallva. A művész technikája nyilvánvaló: pointillista megközelítés, ahol a számtalan apró színpont egyesül a kép létrehozásához, textúra és fény érzetét keltve, amely a vásznon csillog. A színpaletta a lágy kékek, zöldek és földszínek felé hajlik, a nyugalom és a vidéki élet egyszerű szépségének érzetét idézve.