Ebben a gyönyörű műben a nézőt egy pasztorális jelenet vibráló energiája fogadja. Egy fiatal nő áll az előtérben, figuráját lágy ecsetvonások rögzítik, amelyek a mozgás és a nyugalom érzését egyaránt közvetítik. Egy vékony faágat tart, arca töprengős, de lazán, ami egy pillanatnyi szünetet sugall a körülötte folyó mezőmunkák közepette. Szoknyájának élénk narancssárgája táncol a táj zöldjeivel és sárgáival, némi meleg harmóniát teremtve, ami mélyen visszhangzik a lélekben.

Ahogy a tekintet átnéz rajta, egy másik nőkből álló háttér bontakozik ki, akik mezőgazdasági munkát végeznek; alakjaik kissé homályosak, mintha a munka ritmusát és az idilli környezeten belüli barátságot hangsúlyoznák. A színpaletta élénk, mégis megnyugtató, a földszínek keveréke, amely tele van a napfényes nap örömével. Ez a mű nemcsak a munkát ábrázolja - hanem az egyszerű örömök és kapcsolatok ünnepe, amelyeket a közös erőfeszítésekben találunk, egészen az ember és a természet együttműködésének lényegéig.