Egy nyugodt jelenet bontakozik ki, egy trópusi délután meleg ragyogásában. Egy nőcsoportot látunk, mindegyikük a derű tanulmánya, egy sorba rendezve egy egyszerű padon. Figuráik, széles, magabiztos vonásokkal festve, élénk színekben jelennek meg, amelyek kiemelkednek a háttérből. A színek kölcsönhatása – a táj gazdag zöldje, az ég kékje, a nők ruházatának változatos tónusai – lélegzetelállító. A kompozíció az előtérben lévő alakoktól a háttérben lévő játékos figurákig vezeti a szemet, betekintést nyújtva egy közösség mindennapi életébe. A művész jellegzetes technikája, lapos perspektívájával és egyszerűsített formáival, egyaránt az intimitás és a távolság érzetét kelti. Van a csendnek, a megállásnak az érzete, mintha a világ lelassult volna, hogy megfigyelje ezeket a nőket elmélkedésük pillanatában. Mintha maga a levegő is át lenne itatva a tenger illatával és a sziget élethétköznapjainak csendes ritmusával.