Ebben a lenyűgöző műben a művész egy nőt mutat be, aki a ruházatának smaragd színeivel van befedve. A jellegzetes széles karimájú kalap—vastag ecsetvonásokkal kialakítva—majdnem szobrászi hatást kelt a lágy háttéren. Sziluettjének egyszerűsége a szürke-barna háttér előtt, amelyet az ablak éles vonalai kereteznek, titokzatos és önreflexív érzéseket kelt. El tudod képzelni, ahogy ruhájának finom sercegése vagy egy lágy sóhaj lebeg a jelenetben, mintha elveszett volna a gondolataiban, talán azon töprengve, hogy a zűrzavaros élet hogyan zajlik közvetlenül ott a nyílásokon túl.

A figura körüli színek gazdagsága megnyugtató, de mégis rejtélyes aurát teremt; kalapjának mélyzöld árnyalatai élénken rezonálnak a tompa háttérrel, bemutatva Van Gogh ügyességét abban, hogy a színeket érzések kifejezésére használja. A fény és árnyék kölcsönhatása, valamint a sziluett kontúrja a nézőt egy kontemplatív térbe vonzza, felidézve a vágyakozás vagy a magány érzését. A 19. század végének történeti összefüggései itt visszhangoznak, mivel a nők gyakran viselik a társadalmi elvárások súlyát, amelyek ijesztően és mélyen tükröződnek ebben az intimebb műalkotásban.