Ebbe a jelenetbe belépni olyan, mintha egy álomba lépnénk, egy vibráló menekülés a nap meleg ölelésében fürdő világba. Az ecsetvonások, ó, az ecsetvonások! A vásznon táncolnak, mindegyik Gauguin szenvedélyének suttogása, megragadva a tahiti táj bujaságát. Két nő, akiknek bőre meleg méz színű, csendes elmélkedésben ül, tartásuk a nyugalom és a kapcsolódás érzését közvetíti. Az egyik fuvolát tart, készen a játékra, míg a másik gyengéd pillantással néz, a szemében egy csipetnyi rejtély. Egy feltűnő, vöröses szőrű kutya egy kis földi érintést ad, jelenléte a valóságban rögzíti a jelenetet, de még mindig az álom része.