A mű egy pásztort ábrázol, aki belemerült a furulyázásba. Kényelmesen fekszik egy füves dombon, testtartása laza, ami a pihenés és a szemlélődés pillanatát sugallja. A kompozíció egyszerű, de hatékony, a figurára és a körülötte lévő tájra összpontosít. A művész visszafogott színpalettát használ, a földszínek dominálnak az előtérben, ellentétben a háttérben lévő ég lágyabb kékjével és sárgájával. Az ecsetvonások lazák, ami a közvetlenség érzését sugallja, és megragadja a pillanat múlékonyságát. Olyan, mintha egy pásztori idillből vett jelenet lenne.