Ebben a lenyűgöző műalkotásban két ló erőteljesen lépked a megművelt földön, izmos formáik tele vannak életerővel és céllal. A művész merész ecsetvonásokkal és élénk színpalettával ragadja meg a pillanat nyers energiáját. A ló aranyszínű tónusa kontrasztban áll társának hűvösebb, kék árnyalatával, élénk vizuális párbeszédet teremtve; ezek a színek azt a benyomást keltik, hogy életet vernek a föld szürkésbarna és lágy, árnyalatú háttérén. Egy földműves alakja, világoskék ingben, a naplemente háttérén rajzolódik ki, és a humánum és a természet közötti harmonikus kapcsolatot testesíti meg; ő ennek a vidéki jelenetnek a résztvevője, és tanúja annak csendes szépségének is.

A kompozíció dinamikusan vonzza a néző tekintetét a vásznon keresztül, a háttérben a figurából az erős lólépésekhez. Az energikus ecsetvonás folyékonyságot ad a műnek, mintha szinte hallani tudnánk a lovak patkóit a gazdag talajon. Edvard Munch, aki a létezés tematikus felfedezéséről ismert, itt egy egyszerűbb, de hasonlóan megható interakciót mutat be ember és állat között, talán nosztalgiát ébresztve a mezőgazdasági élet iránt. Az a tumultuózus időszak, amelyben létrejött, belső feszültséggel rezeg; tükrözi az állandó küzdelmet és a vidéki életben rejlő munkát, utalva a munka, a barátság és a természet ritmusának valóságos szépségére.