Ez a műalkotás a csendes szemlélődés érzetét kelti; a gyengéd jelenet egy gyermeket ábrázol, látszólag alszik, a fejét egy asztalra fektetve. A művész tompított színeinek használata, melyeket a kékek, barnák és a lágy sárgák dominálnak, nyugodt hangulatot teremt, mint egy altató vizuális formában. Az ecsetvonások finomak, alkalmazásukban szinte pontillista, texturált minőséget kölcsönöznek, amely a felületen át a szemre hat.

A kompozíció egyszerű, de hatékony. Az alvó alak a vászon jelentős részét foglalja el, a néző figyelmét az alany békés állapotára irányítva. A közelben egy nagy, díszes kancsó és néhány más tárgy található, amelyek háztartási környezetet sugallnak. A háttér, amely absztrakt formákkal és formákkal van tele, hozzájárul a mű álomszerű minőségéhez, talán a szunnyadó gyermek tudatalatti gondolatait és érzelmeit sugallva. Az általános benyomás a nyugalom és az intimitás, egy pillantás a pihenés magánpillanatára.