A festmény egy nőt mutat, gazdag, sötét tónusban, egy ágyon kiterülve. Formája érzéki, testtartása sebezhető, ahogy hason fekszik, arca egy párnához simul. A művész merész, egyszerűsített formákat alkalmaz, ami a stílusára jellemző technika, feltűnő jelenlétet teremtve. Bőre kontrasztban áll a krémszínű ágyneművel és a háttér intenzív tónusaival. A színek, a lila, rózsaszín és arany szimfóniája álomszerű állapotot idéz, amit egy titokzatos alak árnyékban való jelenléte hangsúlyoz; a kompozíció elmélkedésre hív. Mintha a művész egy titkot ragadott volna meg, egy csendes önvizsgálat pillanatát, egy pillantást a lélekre. A stilizált részletek és az egzotikus környezet a kulturális felfedezés és a személyes reflexió átitatott elbeszélését sugallja.