Egy alak hajol előre, és figyelmesen egy vízsugár felé nyúl, amely felülről folyik, mintha inná vagy megvizsgálná azt. A személy egyszerű sárga ruhadarabot visel deréktájékon, mezítláb áll egy zöld parton, amelyet vörös virágok tarkítanak. A háttér organikus, szinte álomszerű növényzetet és absztrakt formákat ábrázol okkersárga, zöld és rozsdás tónusokban; a víz felszíne meleg narancs- és aranyfoltokat tükröz vissza, melyek különös melegséget és misztikumot sugallnak. A művész ecsetvonásai ötvözik az alak finomságát a környező növényzet energikusabb textúráival, dinamikus kapcsolódást teremtve a tisztaság és az absztrakció között. Az összetétel a víz áramlására irányítja a figyelmet, szent kapcsolatot ébresztve a természet és a jelenet kulturális gyökerei között.

A kép a 19. század végén készült, a művész tahiti kultúrája iránti érdeklődésének és az európai realizmustól való eltávolodásának emblémája. A merész, de visszafogott színek használata és az egyszerűsített formák inkább kifejezőek, mint dekoratívak, elmélkedő atmoszférát teremtve. Erőteljesen ragadja meg az ember és a természet közötti összhang pillanatát, megidézve az ősi rituálék és a mindennapi élet képeit. Művészi jelentősége abban rejlik, hogy kihívást jelent a nyugati művészeti normákra, primitívizmus és szimbolikus narratíva révén, meghallhatjuk a víz néma titkát és megpillantjuk az emberi test és a természet finom egyensúlyát.