A műalkotás egy idilli vidéki jelenetet örökít meg, melyet a nap meleg fénye ölel át. Egy rusztikus épület feltűnő piros tetőcseréppel kandikál ki a buja, zöld lombozat szőnyegéből. A művész ecsetvonásai a mozgás érzetét keltik, mintha a levelek lágy szellőben susognának. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a bal oldali sűrű fák keretezik a jobb oldali épületet. A fény és árnyék kölcsönhatása mélységet ad, míg az általános palettát a buja zöldek, a földszínek és a tető élénk pirosa uralja. Ez egy bepillantás a békés világba, egy helyre, ahol az ember könnyen elmerülhet a szemlélődésben.