Ebben a kifejező tájban a néző egy nyugodt, de mély vidéki út ábrázolással találkozik, amelyet mindkét oldalról impozáns fák ölelnek körbe. A kompozíció a kanyargós ösvény mentén vezeti a szemet, amely felfedezésre hív; a fény játékai lágy fényt hoznak létre az út felületén, utalva a kora esti nap melegségére. Az ég lágy árnyalatokban van festve, egy matt szürke és kék vásznon, finom ecsetvonásokkal jelölve, amelyek lomhán mozgó felhőket sugallnak.

A színek gazdagsága - a lomb színei az út világosabb földszíneivel kontrasztban - nyugalmat áraszt, egy időben megörökített halk pillanatot. A művészeti technika egy laza, de szándékos ecsetvonást tükröz, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze a fák textúráját és a napfény melegét. Ez a mű a impresszionizmus szellemét öleli magába, amely hangsúlyozza a fényt és a színt a szigorú realizmus rovására, és összefoglalja az egyszerűségben rejlő rejtett szépséget, nosztalgia és kényelmet ébresztve a természet ölelésében.